Augusztus 20-i megemlékezés

aug1

Augusztus 20. az egyik legrégebbi magyar ünnepnap, Szent István király napja, a keresztény magyar államalapítás, a magyar állam ezeréves folytonosságának emléknapja. Uralkodása idején I. István még augusztus 15-ét, Nagyboldogasszony napját avatta ünneppé, ekkor hívta össze Fehérvárra a királyi tanácsot és tartott törvénynapot. Élete végén a beteg király ezen a napon ajánlotta fel az országot Szűz Máriának.

Az ünnepi dátumot Szent László király tette át augusztus 20-ra, mert 1083-ban ezen a napon, VII. Gergely pápa hozzájárulásával oltárra emeltette I. István (illetve még abban az évben fia, Imre, valamint Gellért püspök) relikviáit a székesfehérvári Bazilikában, ami szentté avatásával volt egyenértékű.

A magyar királyság megalapítása kétségtelenül Szent István műve volt, a központi fejedelmi hatalom kiépítését és a kereszténység felvételét azonban már apja, Géza fejedelem elkezdte. Felismerte, hogy a magyarság körül megváltoztak a külpolitikai viszonyok. A Kárpát-medencétől nyugatra I. (Nagy) Ottó 962-ben megalapította a Német-római Császárságot, délen pedig a Bizánci Birodalom kapott új erőre. E két hatalmas keresztény állam fogta közre a pogány magyar fejedelemséget, melynek fennmaradását csak az biztosíthatta, ha békében él a szomszédokkal és felveszi a kereszténységet. Géza helyesen látta, hogy e feladatok megvalósítása erős fejedelmi hatalmat kíván. A nagyfejedelem uralma ugyanis nem érvényesült egyformán az ország egész területén. A törzs- és nemzetségfők egy része csak névleg ismerte el Géza elsőségét, gyakorlatilag önállóan országolt. E felismerések vezették Gézát arra, hogy gyakran nyers és erőszakos eszközökkel lásson hozzá hatalma megerősítéséhez.

973 húsvétján Ottó Quedlinburgban fejedelmi gyűlést tartott, amelyet a keresztény hatalmak találkozójának szánt. Géza ugyan személyesen nem ment el a gyűlésre, de tizenkét főúrból álló követséget küldött. A találkozó után a császár egy püspököt és papokat küldött Magyarországra, ezzel vette kezdetét a hittérítés, amely a fejedelmi család udvarhelyei körül indult meg. Bár Géza megkeresztelt uralkodó volt, címe – mindenekelőtt a koronázás hiánya miatt – még nélkülözte a keresztény király hivatalos elismertetését. A fejedelem számára a kereszténység nem vallási, hanem politikai kérdés volt: a kereszténység felvétele a külpolitikai biztonságot és a központosítás eszközét egyaránt jelentette.

A hittérítéssel párhuzamosan Géza a fejedelmi hatalmat az egész országban elismertette, a megkeresztelkedésnek ellenszegülő, a régi rendhez húzó urakat leverte és uralma alá kényszerítette. Több nagyúr azonban meg tudta őrizni korábbi hatalmát, így az erdélyi Gyula is, aki különállását annak köszönhette, hogy lánya, Sarolt, Géza felesége volt.

Géza halála után a régi szokás ellenében fejedelemmé avatott Istvánnak (997-1000) erős ellenállással kellett szembenéznie. Először az utódlásból mellőzött pogány somogyi úr, Koppány lázadt fel ellene. Koppány Géza távolabbi unokaöccse volt, aki – mint az Árpád-ház idősebb tagja – magának követelte a hatalmat. Koppány Veszprém várát vette ostrom alá, amely az Árpád-korban mindvégig az uralkodó feleségét, ekkor Saroltot illette meg. Veszprém ostromának magyarázata a levirátus szokásában keresendő, mely szerint az elhalt családfő jogos utóda az uralommal együtt megörökli a családfő feleségét is.

A támadás hírére István serege megindult a “lázadó” Koppány ellen. A trónkövetelő és a fejedelem serege Veszprém környékén ütközött meg egymással, ahol István modernebb hadserege – melynek törzse német nehézlovasságból állt – győzött a kalandozások korát idéző somogyi hadak fölött. A csatában Koppány is elesett, testét felnégyelték és négy vár kapujára tűzték ki elrettentésül. Koppány legyőzése után még két ízben kellett Istvánnak szembenéznie ellenszegülő főurakkal. Az egyik anyai nagybátyja, az erdélyi Gyula volt, aki ellen Sarolt halála után személyesen vezetett hadat a király; a Maros vidék urát, Ajtonyt a király vitéze, Csanád győzte le.

Szent István korában a keresztény uralkodók sorába való belépésnek két elválaszthatatlan feltétele volt: egyrészt a felkent királyi méltóságot el kellett ismertetni a világi hatalmakkal, elsősorban a Német-római Császársággal, másrészt szükség volt az egyházszervezet meglétére. E két feltétel teljesüléséhez kedvezőek voltak a nemzetközi viszonyok. III. Ottó császár támogatta a független magyar királyság és egyházszervezet felállítását, II. Szilveszter pápa pedig a császár biztatására koronát adományozott Istvánnak.

Istvánt Esztergomban koronázzák meg, ünnepélyes ceremóniával emelik királyi rangra. Az eseményre 1000 karácsonyán,december 25-én kerül sor. István királlyá koronázása a magyar állam születésének időpontja is. Ettől kezdve a magyar király az összes magyar teljhatalmú uralkodója, egy személyben király és pap. Ez azt jelenti, hogy nincs alárendelve a pápának és a német-római császárnak. Saját belátása szerint dönt az állam és az egyház szervezésében. Saját elképzelései szerint szervezi a közigazgatást, szedhet adót, verethet pénzt, adhat ki törvényeket.

A magyar törzsfők az Árpád vezette honfoglalástól /895/ kezdve még sokáig megtartják az országaik fölötti hatalmat. Az államegyesítés során István a békés eszközök mellett kénytelen igénybe venni a hadsereget is. A magyar fejedelmek számára egyértelmű figyelmeztetésként hat Koppány leverése és István megkoronázása. A nagyfejedelem mindkét alkalommal jelzi, hogy az összes magyar királya kíván lenni, aki alattvalóitól megköveteli a keresztény vallásra való áttérést és államszervező munkájának elfogadását, támogatását.

Uralmának megszilárdítása után István hozzákezdett a keresztény állam kiépítéséhez. Mindenekelõtt a keresztény vallás helyzetét igyekezett biztosítani. A magyar nép többsége még õsei hitét követte, fáknál-vizeknél áldozott istenei elõtt: pogány volt. István ezért törvényeiben megparancsolta Krisztus hitének felvételét. Kötelezõvé tette vasárnapokon a misére járást, s elrendelte, hogy minden tíz falu közösen építsen föl egy templomot. Az uralkodó egyben az egyház feje is volt. Az egyházi önállóság azt is jelentette, hogy Szent István állama is önálló lehetett. A függetlenséget hangsúlyozta akkor is, amikor nem a német-római vagy a bizánci császártól, hanem a római pápától kért koronát.

Az uralkodó a keresztény egyház megszervezésén túl gondoskodott az új vallásnak megfelelõ kultúra létrehozásáról is. Magyarországon is a kolostorok váltak a tudomány és az iskolázás központjaivá. Elöl jártak ebben a Szent Benedek életszabályait követõ szerzetesek. Számukra István király Zalaváron, Bakonybélen és a Pécs melletti Pécsváradon kolostort alapított, valamint befejezte a pannonhalmi apátság építését.

Szent István ezekkel a lépésekkel tovább erősítette az új ország és egyháza függetlenségét. Hogy hatalmát kiterjessze az ország egészére, István királyi vármegyéket szervezett, egy-egy királyi várral a központban. A vármegyék élére ispánokat állított. Törvénykönyveivel nyugat-európai mintára az új jog megteremtését is szolgálta. A törvények elsõsorban az egyház és a magántulajdon védelmét célozták, a bûnök megtorlása pedig a rendet és nyugalmat segítette elõ.

István király Nagyboldogasszony napján, 1038.augusztus 15-én hunyt el, miután halálos ágyán felajánlotta országát Szűz Máriának. A Nagy Legenda írja,hogy a király  ” imáiban magát és királyságát a mindenkoron Szűz Istenanya, Mária oltalmába helyezte.” Magyarországot ezért nevezik még Mária országának. Mária a magyar nép égi oltalmazója. Égi patrónusának a magyarság minden év augusztus 15-én tisztelettel adózik.

Szent István király intelmei fiához, Imre herceghez, egész életének, uralkodásának, szellemiségének az összefoglalása, amelyben örök érvényű tanokat, bölcseleteket fogalmaz meg.

“Mivel megértem s mélyen átérzem, hogy amit csak Isten akarata megteremtett s nyilvánvaló eleve elrendelése elrendezett mind a kiterjedt égboltozaton, mind az egybefüggő földi tájakon, azt törvény élteti s tartja fenn, s mivel látom, hogy mindazt, amit Isten kegyelme bőséggel adott az élet előnyére és méltóságára, tudniillik királyságokat, konzulságokat, hercegségeket, ispánságokat, főpapságokat s más méltóságokat, részben isteni parancsok és rendeletek, részben világiak, valamint a nemesek meg az élemedett korúak tanácsai és javaslatai kormányozzák, védik, osztják fel és egyesítik, s mivel bizonyosan tudom, hogy minden renden valók a föld bármely részén, bármilyen méltóságot viseljenek, nemcsak kíséretüknek, híveiknek, szolgáiknak parancsolnak, tanácsolnak, javasolnak, hanem fiaiknak is, úgy hát én sem restellem, szerelmetes fiam, hogy neked még életemben tanulságokat, parancsokat, tanácsokat, javaslatokat adjak, hogy velük mind a magad, mind alattvalóid életmódját ékesítsed”

“A királyi emelvényen a tanács a hetedik helyre tart igényt. A tanács állít királyokat, dönt el királyi sorsokat, védelmezi a hazát, csendesíti a csatát, győzelmeket ő arat, kerget támadó hadat, behívja a barátokat, városokat ő rakat, és ő ront le ellenséges várakat. Minthogy pedig a tanácsnak ekkora haszna van, ostoba, pöffeszkedő és középszerű emberekből összeállítani, én úgy vélem, mit sem ér; hanem a tekintélyesebbek és a jobbak, a bölcsebbek és a legmegbecsültebb vének ajkán formálódjék és csiszolódjék. Ezért, fiam, az ifjakkal és a kevésbé bölcsekkel ne tanácskozz, ne is kérj tőlük tanácsot, csak a gyűlés véneitől, kiknek koruk és bölcsességük miatt megfelel ez a feladat. Mert a királynak szóló tanács zárva legyen a bölcs szívbe, ne terjessze a bolondok szelessége. Ha ugyanis a bölcsekkel jársz, bölcs leszel, ha a bolondokkal forgolódsz, társul adod magad hozzájuk, szól a Szentlélek Salamon által: “Aki jár a bölcsekkel, bölcsek barátja lesz, nem a bolondokhoz lesz hasonlatos.”

Szeretettel várunk minden kedves érdeklődőt 2016. augusztus 20-án 10 órakor a koppánymonostori Vezérek parkjába, a Monostori Kulturális Egyesület által szervezett ünnepélyes megemlékezésre.